Mesterséges intelligencia segítségével működtetjük például az okosporszívókat, vagy ép az ellenségeket a számítógépes játékokban. A Mesterséges intelligencia valójában egy gyűjtőszó, amely több technológiát is felölel. Többféleképpen implementálható a mesterséges intelligencia, a legegyszerűbb módja az egyszerű logikai kapcsolatok implementálása. Az előző évtizedben már feltalálták a neurális hálókat is, amelyek tulajdonképpen egyszerű virtuális élőlények. Ezeket aztán az adott feladatra képezik ki. Ez a tudományág még nem fejlődött ki teljesen, de mára már alapjaiban elkezdett körvonalazódni.
Mesterséges intelligencia a számítógépes játékokban
A mesterséges intelligenciát leginkább a számítógépes játékokban lehet tetten érni. A számítógépes játékokban az ellenségek döntéseit mesterséges intelligencia vezéreli. Ezek általában primitív programkódok. Az egyik ilyen primitív mesterséges-intelligencia fajta az úgynevezett MIN-MAX elvű algoritmus. Például egy sakkjátékban az ellenség lépéseit úgy számolja ki a program, hogy minden egyes bábút minden irányba elmozdít.
Ezt néhány lépésben megcsinálja, tehát minden bábút elmozdít, majd utána a te összes bábúdat elmozdítja, majd az ő saját bábúit megint elmozdítja, és így néhány lépéssel előre gondolkodik. Végül, amelyik lépés a legjobb végkifejletet eredményezi, azt fogja meglépni.
Mesterséges intelligencia az FPS-ekben, stratégiai játékokban
A stratégiai játékokban és FPS-ekben nem lehet ennyire egyszerűen implementálni a mesterséges intelligenciát. Ott általában azt figyeli a programkód, hogy milyen építményeket épített már fel, milyen egységeket gyártott már le. Ez alapján folyamatosan növeli a gazdaság mértékét, növeli a katonák számát. A katonák egy külön, saját mesterséges intelligenciával rendelkeznek, amik figyelik, hogy van -e a közelben egy ellenséges katona, amit lelőhetnek. Ezek mind primitív algoritmusok, és könnyen implementálhatók, de persze sok finomhangolást igényelnek, hogy jól működjenek.
Új területek
A hagyományos mesterséges intelligencia egyre kevésbé voltak képesek megbirkózni az új kihívásokkal. Például egy szöveget nem lehet felolvastatni jól egy előre beprogramozott szabályrendszer szerint. Ahhoz, hogy egy hanggenerátor jól visszaadjon egy énekhangot, vagy jól összeolvasson betűkből egy szöveget, nagyon komplex szabályrendszer kell. Ezt a szabályrendszert viszont szinte lehetetlenség jól leprogramozni hagyományos módszerekkel, mert túl sok speciális eset van.
Hasonló problémák jelentkeztek a szöveg idegen nyelvre fordításnál, illetve új igények is megjelentek. A kétezres években még sci-finek tűnt az önvezető autó, vagy egy olyan robot, ami képes beszélgetni az emberekkel. A hagyományos mesterséges intelligencia ezeket egy bizonyos szintnél tovább már nem tudta tovább fejleszteni, ezért az ipar elkezdett új utakat keresni.
A primitív mesterséges intelligencia már nem elég
Mint látható, a múltban ezek az egyszerű mesterséges intelligenciák még megfelelőek voltak. Az egyszerű számítógépes játékok, és a triviális ok-okozati összefüggések könnyedén leprogramozhatóak. Eljutott viszont az ipar egy olyan szintre, hogy ezzel a módszerrel már nem lehetett implementálni az újabb problémák megoldásait. Például ha el kell olvasni egy idegen nyelvű szöveget, akkor a szövegfelismerés mehet még primitív algoritmussal, de mondjuk a tőzsdei adatok értelmezése már nem.
A Neurális hálók
A neurális hálók koncepcióját az amatőr, de nagyhangú fejlesztők a kétezres években még elvetették. Úgy gondolták, hogy a véletlenszerű evolválása a kódnak nem vezethet eredményre. Ennek ellenére ezeket a fejlesztéseket siker koronázta, és a kétezres évek végén már megjelentek az ilyen elven működő szoftverek is. Előnyeik, hogy a neurális hálókat folyamatos programozói munka nélkül lehet evolválni egy adott feladat megoldására. Továbbá, képesek olyan feladatokat is ellátni, amiket a ,,buta” fixfunkciós mesterséges intelligenciák nem képesek. A neurális hálókkal kapcsolatos kutatások még gyerekcipőben járnak, de már számos olyan alkalmazás van, ami ezeket használja.
A neurális hálók működése egyszerű. Képzelj el egy több dimenziós adattömböt. A tömb minden eleme a mellette lévő tömbökkel kapcsolatban van bizonyos szabályok szerint. Képzeld el úgy, mint egy szervezet sejtjeit, a kapcsolatokat pedig idegvégződéseknek. A neurális háló tulajdonképpen egy virtuális élőlény. A számítógép generálja ki ezeket az élőlényeket úgy, hogy kimásolgatja ezeket a neurális hálókat, és a legjobban teljesítő egyedeket meghagyja.
Aztán lemásolja többször, több véletlenszerű módosítást végez a neurális kapcsolatokban, majd újra lefuttatja őket. A legjobb eredményeket adó neurális hálókat meghagyja, a többit letörli. Néhány millió iteráció után elkészült a neurális háló.
Mire jó ez?
A neurális háló pontosan arra jó, amire fel-edzik. Például remekül lehet így képfelismerést, tőzsdei alkalmazásokat, okosporszívót készíteni. A lehetőségek határtalanok, illetve pontosan attól függenek, hogy az ember mennyire fantáziadús. A már említett találmányok az emberi életet megkönnyítik, de ezen felül már a szórakoztatóiparban is találunk mesterséges intelligenciát.
Önvezető autók
Az elmúlt 2-3 év slágere az önvezető autó. Az önvezető autók is neurális hálókat használnak, de az útvonal kiszámítása és a vészhelyzetek elkerülése szigorú szabályrendszert használ. A járművek felismerése az úton neurális hálóval történik, de például az útvonalkeresés már egyszerű primitív algoritmussal. Az önvezető autók végül is nem terjedtek el, de létezésük remekül bizonyítja a technológia sokszínűségét.
Hatsune Miku
Hatsune Miku egy virtuális japán animelány, amely éneket képes előadni. A szoftver könnyen használható, a zenét elég lekottázni és a szöveget megírni, hogy Hatsune Miku elénekelje. Hatsune Miku megjelenése óta számos más Vocaloid szoftver jelent meg, amelyeket a rajongók tízezrei használnak. Avatatlan szemlélő talán észre sem veszi, hogy amit hall, az teljesen virtuális.
Azért nem egy terminátor
Hatsune Miku nem foglalkozik azzal, hogy mit kell elénekelnie. Nem érdekli, hogy a szöveg mennyire politikailag korrekt, vagy, hogy mennyire ciki. Attól viszont nem kell félni, hogy a mesterséges intelligenciák öntudatra ébrednek. Ezek nem tudatos életformák, csak egyszerű neuronkapcsolatok. Egy tipikus neurális háló ritkán áll többől néhány százezer neurális kapcsolatnál, amivel egy csótány szintjét sem igazán érik el.
Rohamosan fejlődik
Mintegy tíz-tizenöt év alatt sikerült eljutni a sakktól az önvezető autókig. Új áttörés viszont nem várható, ezért a mesterséges intelligencia megmarad a jelenlegi fejlődési fokán. Érdemes azonban figyelembe venni azt, hogy a számítógépek fejlődésével ezek a virtuális élőlények egyre több neurális kapcsolatot tartalmaznak majd. A több neurális kapcsolat következtében komplexebbek lesznek, és komolyabb feladatok ellátására is alkalmassá válnak.
Rendőrállam
Kínában már működik egy olyan, neurális hálókon alapuló megfigyelőrendszer, ami automatikusan azonosítja a járókelőket. Ez a rendszer feltölti az adatokat a hatóságoknak, hogy pontosan tudják, ki, mikor, hol jár. A rendszer automatikusan pontozza a felhasználókat, és a gyanús elemeket a hatóság elkezdi megfigyelni. Nem az élő szövet alatt megbúvó fémváz ébred öntudatra, hanem az emberiség a saját elnyomására kezdi el felhasználni a mesterséges intelligenciát.
Mi lesz ebből?
Korai még azon spekulálni, hogy mi lesz ennek a végkifejlete. Az emberek vígan töltik fel az internetre a képeiket. A profiljaikban minden információt megadnak. Az automatizált programok ezekből aztán kiszámítják a számítógép viselkedését, és célirányosan reklámokat készítenek nekik. Vagy célirányosan elkezdik őket megfigyelni a hatóságok, mint Kínában. Ma már valós adatokkal regisztrálni nem bölcs dolog. A veszélyt viszont nem a mesterséges intelligencia jelenti. Az AI csak a felhasználást teszi effektívebbé, legyen az jó vagy rossz célú. Az internet vészélyeiről is írtunk már korábban.